Karinthy Frigyes: Az ezerarcu lélek és Telma Titusz kiáltványa

Bacsó Beáta tanulmányával c. könyv ismertetése:

A Sáránszki Kiadó, amely egy elsőkönyves kis kiadó, a Könyvhéten egy rendhagyó, kuriózumnak ígérkező könyvvel jelent meg, mely Karinthy Frigyes két kisebb novelláját: Az ezerarcu lélek és Telma Titusz kiáltványa-t tartalmazza, továbbá egy, a két a novellát és a kiáltványt, valamint további, ezekhez kapcsolódó Karinthy-műveket elemző tanulmányt. A tanulmány szerzője (egyben a kiadó felelős szerkesztője) Bacsó Beáta.

Ilyen formában eddig még nem jelent meg Karinthy e két, szorosan egymáshoz tartozó írása (a Telma Titusz kiáltványa csak 1938-ban a Nyugat kiadásában Karinthy Frigyes kiadatlan naplója és levelei részeként jelent meg), tehát önálló kiadása még nem volt!

Ebből a szempontból is kuriózum a könyv, másrészt szervesen kapcsolódik Az ezerarcu lélek c. kisregényhez, mely eleddig csak önállóan jelent meg az utóbbi időkig mai magyar nyelven. E kiadás Az ezerarcu lélek eredeti első, 1916-os és a T.T. Kiáltványa 1938-as megjelenés szöveg- és oldalhű kiadása, de nem reprint. A Karinthy-műveket követő értelmező tanulmány az egész életművet más, mélyebb filozófiai és szellemtörténeti perspektívába helyezi.

A könyvet a júniusi Könyvhét színpadi beszélgetése során Tarján Tamás irodalomtörténész a Könyvhét élvonalába tartozó kiadványaként jellemezte. 

A további megértés érdekében alább közöljük a könyv rövid előszavát:

Könyv címe: 

Karinthy Frigyes: Az ezerarcu lélek és Telma Titusz kiáltványa

                             Bacsó Beáta tanulmányával

A tanulmány címe: A felelős ember 

     A közreadó előszava

Karinthy Frigyes életében nem jelenhetett meg együtt ez a szervesen összetartozó két mű, amelyet most az olvasó a kezében tart: Az ezerarcú lélek és a Telma Titusz kiáltványa. Míg az előbbi mára többször is megjelent, addig a Kiáltványt először – egyben utoljára! – csak 1938-ban, Ascher Oszkár jelentette meg a „Karinthy Frigyes kiadatlan naplója és levelei” c. posztumusz gyűjteményes kötetben. Holott – életművét a kortársak, családtagok visszaemlékezéseivel összevetve (pl. Erdős Iván, Ascher Oszkár, Karinthy Márton stb.) – egyértelmű, hogy az annyira várt, megíratlan ‘Nagy Regény’ filozófiai alapjait e két írása fektette le. A humoristának elkönyvelt Karinthy a méltatlanul elfeledett Kiáltványban kora egyik legeredetibb morálfilozófusának bizonyul.

Célom épp az volt, hogy bemutassam – kellő ‘tudományossággal’ be is bizonyítsam – a filozófus Karinthy az egész korszakot meghatározó Friedrich Nietzsche értő és méltó ellenfelévé vált. A közreadott két mű főhőse ugyanaz a személy – méghozzá egy, kifejezetten a nietzschei Zarathustra ellenében felállított megváltói figura: e minőségében végső soron Karinthynak a századelő világháborúba torkolló társadalmi és emberi dekadenciájára adott válasza.

Utótanulmányomban – melyhez nélkülözhetetlen volt a ‘Zarathustra’ fogalmainak bemutatása, némi alapszintű elemzése is – pontról pontra bizonyítom, hogy Karinthy lényegében olyan alternatív Messiást mutat fel, mely mind a világirodalomban, mind a morálfilozófiában egyedülálló. A tanulmány az életművön végigvonuló egyéb messiási alakok fejlődéstörténetét is kutatja és bemutatja.

Karinthynak e két, látszólag jelentéktelen, rövid kis műve valószínűleg a világhoz szóló legfontosabb üzenetét tartalmazza. A legkevesebb, amivel utókorként tartozunk, ha közreadjuk őket együtt, egy kötetben: ahogyan igazán értékesek.

Bacsó Beáta